ELŐSZÓ

Sosem tűnődtem azon, hogyan fogok majd meghalni – bár az utóbbi hónapokban lett volna rá okom.
Ám ha el is játszom a gondolattal, biztos nem így képzelem.
   Lélegzet-visszafojtva meredtem a vadász sötét szemébe, ő pedig nyájasan nézett rám a terem túlsó sarkából.
   Az a tudat vigasztalt, hogy ha már meg kell halnom, olyasvalaki helyett halok meg, akit szeretek. Nemes célért, éppenséggel. És ez azért számít valamit…
   Nem néznék most farkasszemet a halállal, ha annak idején messzire elkerülöm Forks városát. Féltem. Nagyon féltem, de mégsem bántam meg, hogy így döntöttem. Ha az élet valóra váltja a legmerészebb álmodat, akkor nincs mit megbánnod, ha ez az álom aztán véget ér.
   A vadász barátságosan mosolygott. És lassan elindult felém, hogy megöljön.